Volt-e igazából nagy villanykörte-összeesküvés?

A tervezett elavulás legendájára a nagy villanykörte-összeesküvést szokták felhozni bizonyítékul, amely szerint a világ nagy gyártói megállapodtak az 1920-as években, hogy hamarabb tönkremenő izzókat készítenek. Az igazság azonban ennél kicsit összetettebb.

Te is fiam Tungsram?

A világ nagy izzólámpagyártóinak vezetői 1924-ben ültek le Genfben, hogy ipari szövetséget hozzanak létre Phoebus néven. A résztvevők között ott volt a német Osram, az amerikai Philips, a japán Tokyo Electric és a magyar Tungsram is. A találkozón sok mindenben megegyeztek, felosztották egymás között a világpiacot, meghatározták a gyártható darabszámokat, rögzítették az árakat és a jelek szerint megegyeztek abban is, hogy a korábbiaknál jóval gyorsabban tönkremenő izzókat fognak gyártani. A korábbi, átlagosan 2500 üzemórát kibíró lámpák élettartamát így egységesen 1000 órára csökkentették. A megállapodás megszegőinek pénzbüntetést kellett fizetni.

Az tény, hogy az 1930-as években 1000 üzemóra környékére állt be a világon az átlagos izzólámpa-élettartam. Maga a kartell nem volt hosszú életű, az 1930-as évek közepén jogi úton kezdték támadni a részt vevő cégeket. Néhány izzólámpa-szabadalom lejártával több új szereplő is megjelent a színen, a második világháború aztán véglegesen szétzilálta a különböző oldalakra kerülő vállalatokat. A történet az összeesküvéselmélet-hívők kedvencévé vált, és megteremtette a tervezett elévülés fogalmát és legendáját. Az persze nem kérdéses, hogy az érintett cégek ordas nagy kartellezése azt a célt szolgálta, hogy minél több bevételhez jussanak. Azonban az tény, hogy ha ma állnánk neki pusztán a fizika egyenleteinek segítségével villanykörtét tervezni, akkor is az jönne ki a végén, hogy valahol 1000 üzemóra körül van a gazdaságos élettartam.

A LED-ek több tízezer órát is bírnak

Hosszabb élettartamú izzó persze könnyen készíthető, korábban például a közlekedési lámpák ultratartós izzóit 8000 üzemórára méretezték. Ehhez mindössze alacsonyabb hőmérsékleten kell üzemeltetni az izzószálat, hogy csökkenjen a volfrám párolgása és később következzen be az elvékonyodás, majd a szál elszakadása. Ilyenkor azonban a kibocsátott sugárzásának nagyobb hányada esik az infravörös, azaz a hő tartományba és kevesebb a láthatóba. Egy ilyen izzónak tehát sokkal rosszabb a hatásfoka, így azonos fénymennyiség eléréséhez több energiát fogyaszt el. A hosszabb élettartama alatt végül több pénzbe kerül az elfogyasztott pluszáram, mintha optimális fénykibocsátású, de kicsit hamarabb tönkremenő izzókat használnánk. A kérdés a LED-lámpáknak köszönhetően szerencsére mára pusztán elméletivé vált.

Még több érdekes kérdés – megválaszolva!

Hogyan működik a kubai internet? – Egy kicsit szigorúbban, mint a kínai

Hogyan sugároztak számí­tógépes programokat a rádióban? – A Magyar Posta 1986-ban kí­sérleti adást indí­tott

Miért láthatatlanok a lopakodó bombázók? – Az ilyen repülőgépek tervezői meglepő technikai trükköket vetnek be, hogy ezt a hatást elérjék

Az IPM Tudta-e különszámaiban a szerkesztők mindig rengeteg érdekes tesznek fel és ezeket frappánsan meg is válaszolják. A Tudta-e összes korábbi kiadása elérhető a laptapir.hu oldalunkon.

Kapcsolódó cikkek