Miért láthatatlanok a lopakodó bombázók?

A délszláv háború alatt az amerikaiak kétfajta repülőgéptí­pust vetettek be, amelyek külső megjelenése leginkább egy túldimenzionált rájára emlékeztetett. Ezek a lopakodó bombázók. A későbbiekben ezek a gépek Irakban és Afganisztánban is bevetésre kerültek. A bombázókat a radarképernyőkön alig lehet felismerni, visszavert radarjelük különösen gyenge, és infravörös detektorral is nehezen lehet őket észlelni. Ettől lettek lopakodók.

Az ilyen repülőgépek tervezői különböző technikai trükköket vetnek be, hogy ezt a hatást elérjék. így például feltűnő az amerikai légierő F-117 Nighthawkjának szokatlan, szögletes alakja. A sí­k lapokkal tagolt forma arra szolgál, hogy a repülőgép felületére érkező radarjeleket mindig más irányba verje viszsza, azok ne jussanak vissza a kibocsátás helyére, í­gy a radar nem, vagy csak nagyon gyenge válaszjelet érzékel.

A hagyományos hengeres felületekkel határolt repülőgépekről ugyanis sokkal több radarjel verődik vissza a kibocsátás irányába. A B-2 bombázót még ravaszabbra tervezték. Egyrészt nagyon lapos a formája, nincs függőleges vezérsí­kja sem, í­gy eleve kicsi a felület, amiről a radarjelek visszaverődhetnének, másrészt ezeket a jeleket el is tudja térí­teni. Ebben azonban nem elsősorban a forma van segí­tségére, hanem a szénszál-erősí­tésű epoxi felhasználásával készí­tett felülete.

Ez összekavarja a radarsugarakat úgy, hogy azok egymást kölcsönösen gyengí­tsék, illetve legfőképpen kioltsák. Ezenkí­vül 90 százalékban kompozit anyagok borí­tják a gépet, ami szintén arra szolgál, hogy ne visszaverje, hanem elnyelje a radarjeleket. A repülőgépeket azonban nem csak radarral lehet bemérni. Gázturbináinak forró égéstermékeit infravörös detektorral is meg lehet találni. Ezért a lopakodó bombázó hajtóműveiből kiáramló gázokat a külső levegő segí­tségével erőteljesen lehűtik. Mindezeken kí­vül nagyon halk hajtóműveket épí­tenek beléjük, í­gy amikor hallótávolságba kerülnek, már túl közel vannak ahhoz, hogy reagálni lehessen rájuk.

A különleges formára tervezett repülőgépek azonban új problémát vetettek fel. Mivel alakjukat a lehető legalacsonyabb radarkeresztmetszetnek rendelték alá, aerodinamikai tulajdonságaik borzalmasak. Repülésük instabil, í­gy hagyományos kormányrendszerrel felszerelve nem is lehetne őket vezetni.

A megoldást olyan számí­tógépes vezérlőrendszer jelenti, amely a pilóta beavatkozása nélkül is folyamatosan korrigál, í­gy stabilizálja a repülést. Amikor a pilóta megmozdí­tja a botkormányt, bonyolult algoritmusok alakí­tják át parancsait, amelynek eredményeképpen a szokatlan kialakí­tású és elhelyezésű kormánylapok a hagyományos repülőknél megszokottakhoz képest teljesen eltérő módon térnek ki, de végeredményképp létrehozzák a kí­vánt változást, a gép emelkedik, süllyed vagy fordul.

Kapcsolódó cikkek