Phil Zimmermann: Titkosítás mindenkinek

„Ha a privát szféra védelmét büntetni kezdik, csak a bűnözőknek lesz védett privát szférája.”

Amikor Phil Zimmermann a Useneten terjeszteni kezdte titkosító programját, a Pretty Good Privacyt (PGP) 1991-ben, két meglepő dolog is történt. Először is, a nyílt forráskódú, ingyenes szoftver óriási nemzetközi siker lett, függetlenül attól, hogy a fejlesztő csak amerikai forgalmazásban gondolkozott. És másodszor, a túl kíváncsi állami szervektől védő alkalmazás fejlesztője felkeltette az amerikai vámhivatal nyomozóinak a figyelmét, mert az „internet” ilyen korai szakaszában az erős titkosítást lehetővé tevő szoftverek terjesztését a háborús fegyverekhez hasonló exporttilalmak korlátozták.

A PGP állam- és országhatárokra tekintettel nem levő villámgyors terjedése alapvetően meghatározta a civil lakosság körében használható digitális titkosítás fejlődését – főként, hogy akkoriban (is) a nemzetbiztonsági szervek minden hasonló programba egy hátsó kapu beépítését tervezték előírni. A PGP-történet iróniája Zimmermann szerint az, hogy a kriptográfia a tapasztalatok szerint nem vezethet az állami megfigyelés elleni tökéletes védekezéshez – a szabadság elérésének egyetlen módja a politikai ellenállás. „Ha új, más jövőt akarunk, azt nekünk kell együtt megteremteni” – mondja.

És ez a Zimmermann által is fejlesztett jövő nemcsak komplex kriptoappokat, de könnyen elérhető, automatikusan működő, szöveges, hangalapú és videobeszélgetéseket titkosító programokat is jelent. A „titkosítást mindenkinek” azt is jelenti, hogy mindenki számára meg kell teremteni a lehetőséget, hogy tudja használni ezeket az eszközöket – márpedig nemhogy az e-mail, de még a PGP mai verziója sem alkalmas erre teljesen. Ez persze Zimmermannt már nem érinti: ő manapság már nem ezeket az eszközöket használja, hanem direkt a kiberbiztonságra koncentrálva kifejlesztett üzenőprogramokat.

Kapcsolódó cikkek