Fájlok betöltése
Talán a legfontosabb a BASIC-parancsok közül az, amelyik arra szolgál, hogy a kazettáról vagy a lemezről elindítson egy programot – illetve, egész pontosan, hogy betöltsük azokat a Commodore 64 memóriájába. A legtöbb esetben az így aktivált programrészek csak egy rövid ideig tárolódnak a RAM-ban, hisz végrehajtásuk után további utasításokra fognak várakozni. A betöltési parancsnak igen sok eltérő paramétere is lehet.
LOAD
E, bármiféle további információ nélküli parancs hatására a Commodore 64 készültségbe helyezi a kazettaolvasót. A számítógép ezt követően kiírja, hogy indítsuk el az abban levő kazettát – ami természetesen a csatolt magnó Play gombjának manuális megnyomását jelenti. A számítógép ezt követően a kazettán levő következő programot fogja elindítani. Amennyiben egy LOAD parancsot hiányosan vagy tévesen írtunk be, a számítógép szintén arra utasít minket, hogy indítsuk el a kazettát, még akkor is, ha éppen nem is kapcsolódik magnó a gépre. Ez történik meg akkor is, ha nem adtunk meg meghajtót egy komplexebb parancsnál. A céltalan folyamatot megszakíthatjuk a RUN/STOP gomb megnyomásával.
LOAD „Filename”, 8
Egy konkrét program elindításához egyszerűen írjuk be időzőjelek közé annak nevét a LOAD parancsot követően. Hogy a számítógép tudja, hogy melyik meghajtón található az adott szoftver, annak számát is meg kell adni. Ha ezt nem tesszük meg, vagy direkt a precíz “,1“ paramétert használjuk, a gép automatikusan a kazettán fogja azt keresni. A lemezolvasók számára a rendszer a 8 és a 15 közti számokat tartja fenn: a géphez közvetlenül csatolt olvasó mindig a 8-as számot viseli, ha pedig ahhoz hozzákötöttünk egy másodikat is, az a 9-es számot kapja és így tovább. Így aztán ha a második olvasóba helyezett lemezen akarunk elindítani valamit, a parancs a következő lesz:
LOAD „Filename”,9
Amennyiben nem akarunk sokat gépelni, használhatjuk az afféle jokerként működő * „nevet” is. Ebben az esetben a Commodore 64 mindig a legutóbb használt programot tölti be a lemezmeghajtóról. Amennyiben a gépen a bekapcsolás óta még nem indítottunk el semmit, ez a parancs a meghajtóban levő lemezen a legelső programot fogja elindítani. Ha ezt a rövidítést máskor is ki akarjuk használni, a
LOAD „*”,8
parancsra lesz szükségünk – ez minden körülmények között a(z első meghajtóban levő) lemezen található első programot fogja elindítani. További gépelés-spórolási trükkök is vannak, a
LOAD „B*”,9
például az első olyan programot tölti be (a második lemezolvasóról), amelyik neve B betűvel kezdődik. Ez hasznos, ha nem vagyunk biztosak a fájlnévben, vagy annak pontos írásmódjában. A LOAD parancs alaphelyzetben úgy működik, hogy egy, a felhasználó elől rejtett CLR utasítással megtisztítja a memóriát, vagyis bezár minden aktív programot. Néha azonban szükség lehet rá, hogy az operációs rendszerként is funkcionáló BASIC aktív maradjon – ilyenkor a programot „abszolút” módban kell betölteni. Ezt szerencsére egyszerű megtenni: csak tegyünk egy extra “,1“ paramétert a meghajtó kijelölését követően. Például:
LOAD „*”,8,1
Ha nem tudjuk, hogy egy programnak abszolút, avagy szimpla betöltésre lesz-e szüksége, először próbáljuk meg azt a „,8,1” paraméterekkel elindítani (feltéve, hogy a floppy az egyetlen, vagy az első lemezolvasóban van) – igen sok játék követeli meg ezt.
LOAD „$”,8
Hasznos gombkombináció: a SHIFT és a RUN/STOP gombok egyidejű megnyomásával a rendszer a kazettáról való betöltés folyamatát indítja meg – a Play gombot persze nekünk kell megnyomni!
Egy ügyes trükk: A parancs használatához nem kötelező beírni a LOAD parancsot minden egyes alkalommal. Ha szeretnénk spórolni egy gombnyomást, az első betűt követően a SHIFT és az O gombok lenyomásával az O betű helyett egy 90 fokkal elforgatott újabb L betű jelenik meg. Ez a fajta rövidítés a betöltési parancs minden kombinációjával működik.
Amennyiben manuálisan akarjuk megtisztítani a memóriát a korábban betöltött adatoktól és felesleges programoktól, azt a CLR utasítással tudjuk megtenni.
Adatok kilistázása
A LIST utasítás segítségével a már memóriában levő adatokat listáztathatjuk ki. Amennyiben tehát már a LOAD“$“,8 paranccsal megnéztük egy lemez tartalmát, később azt ezzel az egyszerű paranccsal tudjuk ismételten és frissítve előhívni. Így nem csak azt tudjuk könnyen megnézni, hogy egy lemezen milyen programok és fájlok találhatók, de azt is, hogy még mennyi szabad hely van.
LIST
LIST
Ezzel a paranccsal a legáltalánosabban jelentkező probléma az, hogy a Commodore 64 kizárólag 40 sort tud kijelezni, és ezen a listán nincs lehetőség feljebb tekerni. Ha tehát 40-nél több fájl van a lemezen, a név szerinti sorrendben utolsó 40-et fogjuk csak látni a képernyőn. Hogy ez ne jelenthessen tényleges gondot, a LIST utasítást is lehet paraméterezni:
LIST 10 – Kizárólag a tizedik sorban levő programot listázza ki
LIST -10 – Mindent kilistáz a tizedik sorig bezárólag
LIST 20- – Mindent kilistáz a huszadik sort követően
LIST 15-50 – Mindent kilistáz a 15. és az 50. sorok között
A LIST utasítás arra is használható, hogy a RAM-ban található BASIC programokban navigáljunk, hogy alaposan átnézzük azokat. Például, ha már több ezer sornyi utasítást írtunk ki valami programhoz, és szeretnénk visszanézni, hogy mi is szerepelt pontosan a 90. és 100. sorok között, azt logikus módon a LIST 90-100 paranccsal tudjuk megtenni. Hasznos gombkombináció: a LIST segíthet a betölteni kívánt programok gyors betöltésében is. Egy lemez tartalmát kilistázva a kurzorbillentyűkkel manuálisan is kiválaszthatjuk az elindítani kívánt fájlt tartalmazó sort, és a sor számát LOAD-ra átírva, illetve egy „,8,1“ paramétert a név mögé illesztve közvetlenül
is elindíthatjuk a programokat.
A LIST parancsot a LOAD-nál tanultaknak megfelelően lehet rövidíteni: az első L begépelését követően a SHIFT és az I gombokat nyomjuk meg. Az I helyett egy elforgatott vessző fog megjelenni, ugyanazzal a funkcióval.
Programok elindítása
Betöltöttünk egy programot, mondjuk egy játékot, de csak a READY felirat és egy villogó kurzor látszik a képernyőn? Akkor a szoftver egy manuális futtatási parancsra vár:
RUN
Ez az egyik legegyszerűbb BASIC-utasítás: csak gépeljük be a három betűt, és az ENTER gombbal aktiváljuk azt. Programozás közben a RUN paranccsal egy meghatározott számú programsort indíthatunk el, például tesztelési céllal. Hasznos gombkombináció: ha valamiért jobban esik a lelkünknek, a más többször látott rövidítést is használhatjuk – az R begépelését követően a SHIFT+U gombkombináció is lehetséges alternatíva.
Bár programot írni ezekkel a parancsokkal még nem fogunk (ez persze csak a felszíne annak, amire a Commodore 64 és a BASIC képesek), a Commodore 64 használatához már ezek a BASIC utasítások és variációk is elégségesek. Jó szórakozást!
