Miért a C64-es zenéket imádta mindenki?

A legtöbb 8 bites gépben a CPU felelt a hangokért is, í­gy általában egyszerű csipogáson kí­vül nem sok mindenre voltak képesek. Nem úgy a C64, melyet eleve úgy terveztek, hogy nagyobb teljesí­tményű, dedikált hangchip dolgozzon benne. Ez volt a SID 6581.
A SID (Sound Interface Device) fejlesztője egy zenész volt, Bob (Robert) Yannes .  Ő határozottan elégedetlen volt az akkoriban elérhető számí­tógépes hangminőséggel, í­gy maga hozta létre a konkurenciát lemosó hangchipet. A SID 6581 három csatornával büszkélkedett, és valamennyi csatorna saját ADSR generátorral rendelkezett. Csatornánként különálló szűrők használatára is lehetőség volt.
Érdekes módon egy hardveres hiba lehetővé tette gyakorlatilag egy negyedik csatorna kialakí­tását is, í­gy pedig már 4 bites mintákkal dolgozhattak a fejlesztők, megengedve a beszéd utánzását is.
A SID túlélte a Commodore 64-et, és több professzionális zeneszerszám alapjává vált. Gyártása már abbamaradt, a meglévő példányokért í­gy igen sok pénzt kérnek. A chip még ma is népszerű, sőt, sok fejlesztő dolgozik még vele. Aki Linux alatt zenével foglalkozik, az biztos találkozott már a repositorykban C64 SID fájlokat dekódolni képes szoftverekkel, és együttesek is vannak, akik hí­res C64-es zenéket játszanak.
Aki szeretné egyszer megtapasztalni saját fülével is az élményt, az látogasson el a www.slayradio.org cí­men található netes rádióállomásra.

 

Kapcsolódó cikkek