Összegyűjtöttük azokat a lenyűgöző hardvereket, amelyek annak idején nagy hatással voltak a PC-s játékiparra – és amelyeket imádtunk, mert gyakran olyan jól sikerültek, hogy évekig nem kellett videokártyát cserélnünk.
1. 3dfx Voodoo (1996. március)
Az első sikeres és jól működő grafikus gyorsítókártya kétségtelenül a 3dfx piacteremtő Voodoo kártyája volt. Az 50 MHz-en ketyegő órajel és a 4 teljes megabájt RAM minden rivális terméket maga mögé utasított, legyen az az S3 Virge, az ATI Rage II vagy éppen a Rendition Verite 1000. Természetesen az első generációs Voodoo kiegészítő hardver volt, amely még megkövetelte egy 2D-s grafikus kártya jelenlétét, hisz önmagában a Windows futtatásával nem bírt el.
2. Nvidia Riva 128 (1997. szeptember)
A 3dfx terméke másfél éven át zavartalanul uralkodhatott, ám az első Voodookorszakot egy semmiből érkező apró cég terméke zárta le. Az Nvidia elképesztő erővel ruházta fel a kártyát: a Riva 128 ugyan szintén 4 MB memóriát tartalmazott, de az gyors SGRAM volt, ráadásul mind ez, mind a mag 100 MHz-en futott. A kártya ugyan nem tudta használni a 3dfx által fejlesztett gyártóspecifikus API-t, a Glide-ot (alkalmazásfejlesztési felület), de a Microsoft-féle DirectX 5 segítségével az azt támogató játékokban nagyszerűen teljesített.
3. 3dfx Voodoo2 (1998. február)
Az Nvidia nem sokáig örülhetett első hardverük sikerének, hisz a 3dfx a második generációs Voodoo kártyákkal hamar visszaszerezte a trónt. A 90 MHz en ketyegő hardver nyolc vagy 12 megabájt EDO RAM-mal volt felvértezve, ami sok műveletben háromszoros teljesítményt eredményezett az elődhöz képest. Ráadásul nem egyszerűen a piac leggyorsabb kártyája volt ez, de olyan új hardverfunkciókat is bevezetett, mint az anti-aliasing, vagyis az élsimítás, vagy a Scan-Line Interleave. Az SLI segítségével két azonos kártyát lehetett összekötni, ami megduplázta a teljesítményt – természetesen bődületes áron.
4. Nvidia Riva TNT (1998. június)
A TNT 1998 nyarán érkezett a boltokba, és bár gyártási nehézségek miatt végül 110 helyett csak 90 MHz-en futott, a megduplázott pixel-pipeline-nak köszönhetően így is nagyszerű teljesítményt nyújtott. Bár két, SLI-be kötött Voodoo2 még így is jóval gyorsabb volt, de az egykártyás megoldások közül nem egy játékban a továbbra is 4 MB memóriával szerelt TNT volt a legfürgébb. Bár ekkoriban továbbra is a Glide volt a legnépszerűbb API, 1998 második felétől kezdve a Microsoft a DirectX támogatására egyre több fejlesztőt tudott megnyerni, ami az Nvidiának is nagyszerű hír volt. A kártyának igazi riválisa az ATI Rage 128 volt, igaz, az féléves késéséből eredő hátrányait sosem tudta ledolgozni.
5. Nvidia TNT 2 Ultra (1999. május)
Amíg a 3dfx legjobb mérnökeit egy olyan Sega-konzol fejlesztése foglalta le, amely végül a japán cégen belüli harcok miatt sosem jelent meg, az Nvidia surranópályán előzve átvette a vezetést a PC-s piacon. A TNT utódja 150 MHz-en pörgött, és monumentális 32 MB RAMjának köszönhetően nyers erőből pótolta azon lemaradásait, amit a még mindig népszerű Glide miatt halmozott fel. Ekkorra mind a DirectX, mind az OpenGL népszerűsége ugrásszerűen növekedett, és bár a Voodoo3 hamarosan a boltokba került, az inkább csalódásnak számított, és már nem tudta visszaszerezni elődei koronáját.
6. Nvidia GeForce 256 (1999. augusztus)
Bár az első, SDR RAM-mal szerelt GeForce 256-osok is erős hardvernek számítottak, a DDR memóriával szerelt verzió volt az, ami évekre bebetonozta az Nvidiát a grafikuskártya-trónon (és nem mellékesen igen fontos szöget jelentett a 3dfx koporsójában is). A hardveresen gyorsított fényeknek és más effekteknek köszönhetően ez volt az első olyan grafikus chipkészlet, amit már GPU-ként, vagyis Graphics Processing Unitként hirdettek. A továbbra is 150 MHz-es órajellel és 32 MB DDR RAMmal szerelt verzió minden riválisát maga mögött hagyta – többek között az ATI Rage Fury MAXX és a Voodoo3 3500 is emiatt tűntek el a süllyesztőben.
7. Nvidia GeForce 2 GTS (2000. április)
Kettő helyett négy pixel-pipeline, ráadásul mindegyik egyszerre két texelt renderelt le. 200 MHz-es mag-órajel. 32 MB DDR memória, 666 MT/s sebességgel. Cseppet sem meglepő tehát, hogy a GeForce 2 GTS vaskézzel uralta a piacot. Bár az ATI nem sokkal később piacra dobta az első Radeon 256-os kártyákat, de a kor legfontosabb méréseiben azt is legyőzte a GeForce 2 GTS. A Radeon néhány 32 bites számítás terén ugyan jobban teljesített, de ezt a játékfejlesztők a gyakorlatban nem tudták még kihasználni, így ez az előny szimplán elméleti volt. Az ATI azonban megérezte az esélyt a rivális letaszítására, és hatalmas energiákat mozgósított a Radeon-fejlesztések terén. A másik rivális az utolsó 3dfx-kártya lehetett volna, de a Voodoo5 5500 még ekkor sem volt képes hardveresen gyorsított T&L-effektekre, így a hardver óriási bukás lett. A 3dfx néhány hónappal ennek premierjét követően csődöt jelentett, és szabványait, üzemeit végül az Nvidia vásárolta meg.
8. Nvidia GeForce 3 (2001. február)
A GeForce 3 nem szimplán egy erős kártya volt, de ezzel nyílt meg a DirectX 8 korszaka, ami pedig elhozta a programozható vertexeket és a pixelshadereket a végfelhasználók világába. Az első GeForce 3-ak 64 MB-nyi, 460 MHz-en dolgozó DDR memóriával voltak szerelve, négy pixelshaderük pedig 200 MHz-es volt. Fél évvel e kártya után jelent meg a piacon az ATI Radeon 8500, mégpedig jóval fejlettebb hardveres funkciókkal (például azzal a hardveres teszszelációval, amit széles körben csak a DirectX 11 megjelenése után kezdtek támogatni a játékfejlesztők). Ez ennek ellenére sem tudta átvenni a vezetést a piacon, mert az Nvidia mind driverfejlesztés, mind termékfejlesztés (a GeForce 3 Ti 500 például e korszak egyik legendás hardvere volt) terén jóval erősebb volt riválisánál.
9. Nvidia GeForce 4 Ti 4600 (2002. február)
Az új generációs GeForce mind a nyers számítási erő, mind a DirectX 8-as funkciók kihasználása terén hatalmas előrelépésnek számított – és kortársai közül messze ez nyújtotta a legjobban működő élsimítást is. A GeForce 4 Ti 4600 volt e széria felső kategóriás csúcskártyája, 300 MHz-es magórajellel és 128 MB-nyi memóriával. A később megjelenő, „nagyobb számmal” megjelölt GeForce 4 Ti 4800 egyszerűen egy AGP 8x-támogatással felszerelt GeForce 4 Ti 4600 volt. Ez a GeForce-generáció jó félévnyi totális piaci uralmat hozott az Nvidiának, amibe a Matrox cég Parhelia fantázianevű versenyzője sem igazán tudott bezavarni.
10. ATI Radeon 9700 Pro (2002. augusztus)
Megtette azonban ezt az ATI fantasztikus új chipkészlete, az R300, amely az első, már DirectX 9-et is támogató GPU volt a piacon. A nyolc pixel-pipeline, a 256 MB DDR memória és a 325 MHz-en dübörgő mag segítségével a Radeon 9700 Pro igazi szörnyeteg volt. Olyannyira, hogy a következő év összecsapásában ennek utódja (Radeon 9800 Pro) simán legyőzte a következő Nvidia-kártyát (GeForce FX 5800 Ultra) is. Utóbbi így aztán csak pokoli hangos hűtéséről maradt emlékezetes. A következő összecsapás is az ATI győzelmével zárult: a Radeon 9800 XT még úgy is legyőzte a GeForce 5900 Ultrát, hogy lényegében egy gyárilag túlhúzott Radeon 9700 Pro volt. Innentől kezdve számíthatjuk az ATI-t nagy játékosnak a 3D-s grafikus kártyák piacán, és az Nvidiával vívott epikus háborújuk a mai napig tart.
Hamarosan folytatjuk…
