Készlethiánnyal, de elképesztő erőfitogtatással és némi újdonsággal érkezett meg az új konzolgeneráció, melynek már az első lépései is jelentősek.
Nem a csomagolás számít
Ez lehetett a szlogen, merthogy a doboz eléggé semmilyen, ahogy a belseje is. Persze ez másodlagos, a fő a konzol, ami hatalmas, tekintélyt parancsoló darab, az eddigi legméretesebb, de állítva és fektetve is van egy sajátos formavilága, ízlés kérdése, hogy kinek menynyire jön be.
A kontroller viszont nagyon mutatós, teljesen megváltozott a korábbi DualShock-generációkhoz képest, anyagminősége viszont a megszokott szintet képviseli. A PS5-öt pillanatok kérdése beüzemelni, tévére és internetre pattintani, majd meglévő, régi profil esetében már a birtokolt játékaink is mind rendelkezésre állnak, letöltésre várnak. Sőt, első körben elérhető az ingyenes Astro’s Playroom, illetve a PS Plus-előfizetők a Bugsnaxkszel és egy PS4-es „best of” kollekcióval is gyarapíthatják a felhozatalt.
Indítás után a csillámos beköszönés
A megújult menü és elrendezés mindenképpen mutatós, a régi felhasználóknak ugyan szokniuk kell, de könnyen bele lehet jönni a használatába. Sok minden átkerült a PS-gomb rövid lenyomása után felbukkanó alsó sávba, illetve a jobb felső sarokban, a beállítások melletti profilhoz. De mindez logikus, ráadásul nagyon felhasználóbarát a kialakítás, miközben számos dologba belepiszkálhatunk, előre beállíthatunk általános jellemzőket (játékok nehézsége és teljesítménye stb.).
Hiánypótló, hogy visszamenőleg végre láthatjuk a trófeáink mellett a játékba ölt órák számát is. Szóval, na, mindenben haladtunk előre, és ez bizony a kontrollerre is igaz. Mert ahogy már említettem, az külsőre is változott, de a legfontosabb a belső, avagy a haptic feedback, ami a triggerekre lett rávezetve, amik eleve érzékenyebbé váltak és jobban érzékelik a nyomáskülönbséget, de emellett a rezgéseket is eltérő módon kapjuk meg, így különböző érzetet keltve egy szimpla harcnál, normál vagy éppen jeges esőnél. Lehet, apróságnak tűnik, de az élményt erősíti, ráadásul bár a DualSensebe épített hangszóró már nem újdonság, az is szintet lépett a DualShock 4-hez képest.
És persze van 4K, van HDR, ray tracing, minden (1440p-s támogatás még nincs, a monitorpártiak legnagyobb bánatára, de a Sony ettől sem határolódott el, szóval egy későbbi frissítés akár erre is lehetőséget adhat), ami 2020-ban csak kell. Ez azt is jelenti, hogy a korábbi játékok is jobban mutatnak, kaptak egy szép kis élsimítást, valamint több játék ingyen upgrade-elhető az újabb verzióra (pl. Borderlands 3, Assassin’s Creed Valhalla és társaik). De, aki például beruház a Marvel’s Spider-Man: Miles Morales legteljesebb verziójára, az megkapja a felújított, 2018-as alapjátékot is, ami eredetileg is szép volt, de most szó szerint bámulatosan néz ki.
Nyitócímek
És ha már Miles Morales, akkor nézzük az egyből megvásárolható játékokat. Az ingyenes Astro’s Playroom egy nagyon jó kis 3D platformer egy kedves kis robottal, aki a négy korábbi generációnak dedikált, teljesen eltérő pályán gyűjtöget, harcol és ugrál. Tele kikacsintásokkal és utalásokkal, a játék az év egyik legjobb darabja a műfajon belül, még úgy is, hogy lényegében pár óra alatt befejezhető, utána már csak a gyűjtögetés marad. A Miles Morales ugye nem folytatás, inkább egy spinoff, melyben a magát szabadságoló Peter Parker helyére kell beugrani a képregényekből is ismerős sráccal. A hangulat és a stílus a régi, avagy, aki az alapjátékot szerette, az ezzel sem lőhet mellé, 7-8 órát simán ellesz vele.
Aztán ott a Sackboy: A Big Adventure, ami szintén 3D-s platformer, a LittleBigPlanet-széria formájában, de erősen követve a Nintendo exkluzív játékainak stílusát. Nagyon szép, nagyon aranyos, nagyon ügyes megoldásokkal, miközben a címszereplővel bolygóról bolygóra haladva fedezzük fel ezt a kedves kis univerzumot.
Ráadásul, ahogyan az Astro’s Playroom, a normal SpiderMan és a Miles Morales, úgy Sackboy is kapott magyar feliratot.
A PC-re is megjelent (és csak ideiglenesen konzolexkluzív) Godfall részben az Xbox One nyitócímére, a Ryse-ra emlékeztet: nagyon látványos, hangulatos hack and slash, amiben azért az említett játéknál picit több is van a szintezésnek, rengeteg fegyvernek és ruhának, összetettebb harcrendszernek hála, de a világot így sem váltja meg. Aki kedveli a zsánert, annak tuti belépő az új generációba, a következő God of Warig egy jó kis kalandnak maximálisan megteszi. Legutolsónak pedig ott a Demon’s Souls, avagy a FromSoftware játékának remake-je. Az eredeti megteremtett egy új stílust, amit a Dark Souls és a Bloodborne csiszolt tökéletesre. A Demon’s Souls remake pedig méltó ehhez a hírnévhez, hiszen látványra gyönyörű, miközben maga a játék maradt a régi, számos kemény és nagy kihívást jelentő helyszínnel és ellenféllel, de az alapoktól újraírt grafikával.
Ígéretes kezdés
Az indítás tehát remek, és bár a tárhely kicsit kevésnek érződik már most is (az 1 terás kapacitásból csak 800+ giga a miénk, a többi a rendszernek van fenntartva), illetve a 25-30 ezer forintos játék árak elsőre magasak (bár logikusak), minden fontosabb szempontból kiemelkedő rajtot sikerült összehozni, ami inkább tűnik tényleges generációváltásnak, mint a PS3-PS4 idejében. És ez még csak a kezdet. Ugyan tavaszig jó eséllyel lehetetlen lesz beszerezni a konzolt, így azok a szerencsések jártak jól, akik időben előrendelték a hardvert, az biztos, hogy a PlayStation 5 ismét jó néhány évig megbízható társ lesz, ami mindenféle hardverfrissítés nélkül is megállja a helyét, ha szimplán csak a játékról van szó.
Ez a cikk a CHIP magazin decemberi számában jelent meg, a januári CHIP-ben (megjelenés december 17-én) további 6 oldalon mutatjuk be az Xbox Series X-et és hasonlítjuk össze a két konzolt.
