Egy vezérlőkar, két tűzgomb — a nyolcvanas években ez volt a lehető legtökéletesebb interfész a játékos és a játék között. A joystickok dolga nem volt irigylésre méltó, hisz sokszor elképesztő igénybevételnek voltak kitéve…
Ide-oda rángatás a Decathlonban, az IK+-ban, a MicroProse Soccerben, klikkelőorgia a Katakisban, dühödt csapkodás egy különösen igazságtalan életvesztéskor – a joystick mindig őrületes terhelés alatt dolgozott. Akinek játékosi története a Commodore 64-gyel, a joystick-korszakban kezdődött, az biztos emlékszik rá, hogy nem egyszer a kontroller húzta a rövidebbet. Pedig a legtöbb joysticket mindig is kemény igénybevételre tervezték – a Commodore 64-hez készült darabok nagy részét a játéktermi gépeken is használt megoldások ihlették: a mikrokapcsolókat használó kar és a nagy, kör alakú, lekerekített gombok is onnan szöktek át. Ahogy nőtt az otthoni számítógépek népszerűsége, úgy lettek egyre specializáltabbak, egyre kifinomultabbak a joystickok is – némelyik a pilótafülkék irányítókarjait formázta, mások vezeték nélküli kialakításukkal, vagy épp extra funkcióikkal próbáltak meg hódítani. Utóbbiak közül vitathatatlanul az autofire, vagyis az automatikus, manuális gombnyomkodás nélküli tüzelés volt a legnépszerűbb – az erre is képes joystickot itthon is mindenki sokra tartotta.
Maga a Commodore nem volt e piac nagy játékosa: a VC 1311 és a C-1342 is igen egyszerű kialakítású modellek voltak, amelyek igen sokszor heteken, hónapokon belül megadták magukat. A kategória sztárjai között ott volt a QuickShot-, illetve a QuickJoy-széria, de sokan esküdtek a Suzo által gyártott The Arcade nevű kütyüre is – a hardcore játékosok legnemesebb fegyvere azonban Magyarországon is a Competition Pro volt.
Tízmilliók kezében a gyorstüzelő
Bár anno erről vélhetően kevesen tudtak, a QuickShot termékvonal az amerikai Spectravideo és a Hong Kong-i illetőségű Bondwell cégek közös gyermeke volt. A széria tíznél is több eltérő modellből állt, de a legelterjedtebb az egyszerűcske, de strapabíró QuickShot I, illetve a vadászgépes ihletettségű QuickShot II voltak.
A brand lényegében uralta a joystick-piacot: a szériából (amelynek sok darabja az Amigától az MSX-ig több géppel is kompatibilis volt) összesen 42 millió darabot értékesítettek.
A legtöbb játékos fejében vélhetően elsősorban a QuickShot-modellek jellegzetes kattogása maradt meg: a méretes mikrokapcsolók, pontosabban az azokban dolgozó rugók állandóan jelezték, ha egy mozdulattal aktiváltuk őket. Sajnálatos módon pont e rugók voltak azok, amik először adták fel a harcot, így számtalan kis barkácsműhely bővítette kínálatát ezek szerelésével. A QuickShot joystick ennek ellenére igen népszerű volt, még úgy is, hogy olcsóbb modelljei direkt a rugón spóroltak, így azok még hamarabb hajlamosak voltak elromlani.
Az igazi sztár: a Competition Pro
Bár részben ez is ízlés kérdése, de egy gyors baráti közvéleménykutatás alapján azt legalább bizton mondhatjuk, hogy a Competition Pro az egyik legjobb joystick volt Commodore 64-en. Ez az elismerés nem a kinézetének szólt, hisz a nagy bumszli tűzgombok és a kar tetején levő, kicsit gyerekded gombóc elsőre nem sok jót sugallt – ez az irányító nem a korszakra oly jellemző military designt követte. Ami olyan kiválóvá tette ezt a joystickot, az belül rejtőzött: a brutálisan strapabíró házban nem rugók dolgoztak, hanem a kar mozgatásakor kemény fémnyelvek érintkezését érzékelte a berendezés. A tűzgombok is ezzel a megoldással készültek, így a Competition Pro használata nemcsak halkabb volt riválisainál, de gyorsabb is, hisz itt nem kellett egy rugó ellenállása ellen dolgozni, így az itt lenyomott gomb érezhetően gyorsabban fejtette ki a hatását.
Igaz, a brutális játékokat még ez a konstrukció sem feltétlenül élte túl: előbb-utóbb az itt használt fémfelületek is elfáradtak, és nem egyszer letörtek – amit persze az ügyesebben hegesztő apukák képesek voltak megszerelni. A Competition Pro elsősorban a jó reflexeket, sok mozgást igénylő játékoknál volt hasznos. Ezek közül pedig sokunk emlékében élhet a legbrutálisabb joystick-gyilkos, az Activision által fejlesztett Decathlon, amely az olimpia atlétikai versenyeit mutatta be, csak persze a hivatalos licensz nélkül. Mivel több sportágnál is az „aki leggyorsabban rángatja ide-oda a kart” verseny döntötte el, hogy ki fog nyerni, ez a program tényleg megmutatta a különbséget a minőségi joystickok és az olcsó anyagból készített modellek között.
A Competition Pro későbbi verziói aztán átalakultak, és ezek közül nem egy már szintén mikrokapcsolókat használt – igaz, a rugók sokkal erősebbek voltak a riválisokban használtaknál. A termékvonal utolsó verziója, a Competition Pro Star már autofire üzemmóddal is rendelkezett, és itthon afféle Szent Grálként próbált ilyet szerezni sok játékos.
Ma, amikor nem sok eredeti QuickShot joystick működőképes, sok Competition Pro még mindig kitartóan dolgozik a Commodore-számítógépek mellett. Mivel a fontos alkatrészeket csavarok tartják össze, az olcsóbb, pattintott szerelésű riválisok mellett szerelni is könnyebb őket – és emiatt még ma is könnyen lehet hozzá mikrokapcsolókat rendelni az interneten. Ennek persze megvolt az ára: az 1986-ban piacra dobott Competition Pro a német piacon 50 márkába került (kb. 1700 forintba), ami jó kétszerese volt az átlagos joystick-árcédulának. Egy ’93-as árlistában a QuickShot 2-t 700 forintért találtuk meg. A csaknem a Commodore cég végső bedőlésééig, 1993-ig fejlesztett termékekről sokat elmond, hogy a Speedlink cég által ma árult, USB-kábellel PC-ken használható klónok sokkal kevésbé strapabírók, mint a bő 30 éves eredeti darabok.
A joystick-korszak vége
A nyolcvanas évek mikroszámítógépein a joystick megkerülhetetlen volt. A játékosok legfőbb eszközeként előbb az Amigához és az Atari ST-hez megjelent egér igyekezett leváltani, aztán ezt a folyamatot a PC-k egyeduralma, és a Windows elterjedése vitte véghez. A népszerű japán konzolok diadalmenete szintén alaposan hozzájárult a joystick alkonyához – a Nintendo, és nyomán a Sega, majd a Sony is a több gombbal szerelt, ergonómiailag sokkal kidolgozottabb, ráadásul ritkábban elromló kontrollerekkel dolgozott. A játékosok legújabb generációja joystickot legfeljebb komoly repülőgép-szimulátoroknál használna – no de hát ma már abból sincs sok a piacon…
