Sorozatunk első részében a független kiadók igazi gyöngyszemeiből válogattunk. Hamarosan pedig visszatérünk a nagyobb címekkel is.
The Forgotten City – Micsoda? Egy Skyrim-mod?
Az ókori Római Birodalomban játszódó The Forgotten City eredetileg egy Skyrim-modként indult, még 2015-ben, bár jelentősen megváltozott, amikor tavaly immár teljesen önálló játékként végre megjelent. A kritikusok által is elismert modot eredetileg Nick Pearce készítette, aki később felmondott, otthagyta az akkori melóját, és több fejlesztőt is maga köré gyűjtve megalakította a Modern Storyteller fejlesztőstúdiót. A négy és fél éves fejlesztési idő alatt Pearce heti 80 óra munkával az ájulásig hajszolta túl magát, de a végeredmény megérte a bele forgatott izzadságcseppeket.
A The Forgotten City hatalmas siker lett, több díjat is bezsebelt, és rengetegen választották kedvencüknek. Nem is csoda, hiszen profi szinkronszínészekkel, nagyzenekari dallamokkal, új játékmechanikákkal és a mod eredeti szkriptjének durván kétszeresére hizlalásával Pearce és csapata semmit nem aprózott el. A játékban egy időutazószerepét ölthetjük magunkra, aki 2000 évet utazik vissza, hogy megoldjon egy egész város sorsára kiható rejtélyt a Római Birodalomban.
Sifu – A kung-fu tanonc szerepe
A 70-es, 80-as években a reneszánszukat élték a bunyós filmek, de a videójátékok később inkább az erőszakosabb oldaláról fogták meg a stílust, mintsem a konkrét harcművészeti része felől. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy például egy Mortal Kombatban vígan darabokra téphettük egy-egy kivégzéssel ellenfelünket, viszont senki nem figyelt mondjuk arra, hogy a számos küzdőstílus közül hőseink éppen melyiket gyakorolják. A 2012-es Sleeping Dogs már sokkal jobban ügyelt az ilyesmire, és a profi kung-fu mozdulatok prezentációját most a kézzel rajzolt animációkkal megtámogatott Sifu is elhozza nekünk.
A külső nézetes, pusztakezes harcra fókuszáló játékban egy kung-fu tanonc szerepében oszthatunk pofonokat, aki családja gyilkosait keresve indul bosszúhadjáratra. A legnagyobb érdekesség a Sifuban, hogy halál esetén a játékot hősünk idősebb énjével folytathatjuk, aki persze nem tud a végtelenségig öregedni, így egy idő után már az ismerős Game Over felirat köszönt minket. A művészeti stílus, valamint a beat ‚em up megközelítés miatt egyesek szerint a Sifu felettébb hasonlít a klaszszikus Jet Li: Rise to Honor című kung-fu játékhoz, amit a készítők sem tagadtak. A különféle harcművészeteket kedvelők épp úgy megtalálhatják benne a számításaikat, mint a kőkemény, már-már soulslike játékokhoz szokott veteránok.
Wildcat Gun Machine – Darált hússá lőhetjük az ellenfeleinket
Ha valaki arra vállalkozik, hogy összeházasítsa a dungeon crawler műfajt a parázs tűzpárbajokat és tölténypornót magából szinte kiokádó bullet-hell zsánerével, az már önmagában megérdemli a figyelmet. Márpedig a Chunkybox Games és a Daedalic Entertainment erre vállalkozott a Wildcat Gun Machine képében, amit már tavaly bejelentettek, de hivatalosan csak tavasszal adták ki. Ősi démonok ellen harcolhatunk benne, amik mindenféle ocsmány szörnyűséget szabadítanak ránk, méghozzá tetemes mennyiségben.
De persze egy percig sem kell tartanunk attól, hogy nem tudjuk mivel kiirtani mindet. Több mint 40 fegyver áll a rendelkezésünkre, egyedi funkciókkal (lézernyaláb, robbanótöltetek és így tovább), amikkel darált hússá lőhetjük az ellenfelek hordáit. Karakterünknek különféle képességeket is beállíthatunk, amelyekkel egyben finomhangolhatjuk a nehézséget, így a játék sosem válik frusztrálóvá – oké, néha talán egy picikét. Groteszk hús és fém lények, kellően nehéz főellenfelek és olyan dinamikus harcok jellemzik a Wildcat Gun Machine-t, hogy szinte kettőt pislogni sincs időnk az egyre nehezedő pályákon – és még cuki cicusok is vannak benne.
Mothmen 1966 – Egy interaktív történet
1966, november. Egy fiatal pár, egy benzinkutas és egy paranormális nyomozó belekeveredik egy félelmetes összeesküvésbe, amely a valóság peremén játszódik, ahol rémálomszerű lények leselkednek rájuk, és titokzatos, fekete ruhás emberek bújnak meg az árnyékok között. A Mothmen 1966 nagymértékben merített ihletet a 20. század közepi ponyvaregényekből, és az 1980-as évek számítógépeinek pixeles grafikájából. Emellett az interaktív történet több elágazást is tartalmaz, természetesen döntéseink függvényében. Mivel minden egyes döntésünk megváltoztatja a játék központi karaktereinek sorsát, érdemes a végigjátszás után visszatérni és új dolgokat kipróbálni, hogy megismerjük az egyedi narratív kimeneteleket. Ráadásul ez a visual novel még csak az
első egy hasonló történetmesélési technikákat alkalmazó sorozatban.
A Pixel Pulps fejlesztőcsapat égisze alatt alkotó regényíró, Nico Saraintaris, és Fernando Martinez Ruppel illusztrátor a 80-as évekbeli számítógépes grafikával egyedi, 20. századi történetmesélést ötvöztek, hogy a játékosokat bevonják az egyes történetekbe. Ugyan a Mothmen 1966 a Pixel Pulps kalandjátékos sorozatának első felvonása, de az alapjáték mellett már két később megjelenő epizódot, a Varney Lake-et és a Bahnsen Knightsot is tartalmazza.
Project Warlock 2 – Tarolnak a boomer shooterek is
A retró shooterek (vagy ahogy manapság nevezni szokták őket: „boomer shooterek”) a virágkorukat élik. Mivel rengeteg fejlesztő ott volt, mikor berobbant a Wolfenstein 3D, a DOOM vagy a Quake, nem csoda, hogy sokan ezekhez az igazi klasszikusokhoz nyúlnak vissza ihletért. Csak az elmúlt pár évben olyan gyöngyszemek kerültek elő a zsánerből, mint a Dusk, a Prodeus, a Nightmare Reaper, vagy épp a Project Warlock, amely 2018-ban hozta el először a pixeles vérfürdőt a monitorokra. Rengeteg fegyver, az 1998 előtti időket visszaidéző játékmenet, és egy leheletnyi RPG-mechanika színesítette az első részt, amely méltán vált sokak kedvencévé – most pedig itt a folytatás.
Három nagyobb fejezet, hat nagyobb pálya, három játszható hős és eszeveszett retró darálás! Immár 35 különböző ellenféltípussal kell megküzdenünk, amihez tisztességes arzenál is rendelkezésünkre áll: a 20 fegyver és az ezekhez tartozó fejlesztések mind-mind arra várnak, hogy megszerezzük őket. A három főszereplő mindegyike saját képességekkel, fegyverekkel, varázslatokkal és játékstílussal rendelkezik, úgyhogy a változatosságra nem lehet panasz. Ha valaki egy picit már belefásult a modern FPS-ekbe, és darálna egyet úgy, mint régen, akkor a Project Warlock 2-t jó eséllyel neki találták ki!
Következő hónapban folytatjuk az 5 legjobban sikerült nagy címmel! Tartsatok velünk.
