Újabban az informatikai diskurzusok vezető témája a processzorgyártás – nagyjából most már konszenzus van abban, hogy hiba volt ezt a stratégiailag fontos ágazatot szinte teljesen kontrollálatlanul Ázsiába telepíteni. A piac láthatatlan keze ugyan valóban mesterien megtalálta azokat a helyeket, ahol a legolcsóbban lehet gyártatni, de nem számolt kellőképpen a növekvő turbulenciákkal.
A végeredmény: chiphiány, teljes nyugati kiszolgáltatottság, a gyártásban már jelentős, többéves lemaradás.
Ismerős ez a felállás? Többé-kevésbé hasonló történt az európai energetikai piacon is, ahol sok ország evidenciaként tekintett az olcsó orosz olaj- és gázimportra.

Na, de most! Úgy tűnik, hogy az USA és Európa megrázza magát. Sok tíz milliárdos támogatásokkal óriásgyárak épülnek Ohio és Magdeburg mellett, és magabiztos nyilatkozatokat hallhattunk több vezető politikustól is: újra nyugaton készülnek majd a világ legjobb processzorai. Nem kérdés, hogy mi (CPU-rajongókként) örömmel fogadunk minden ilyen hírt, de azért a májusi CHIP magazin 10. oldalán kezdődő írásunkban szakértők igyekeznek hűteni is a kedélyeket.
Mindenképp érdekes, hogy mit gondol erről Morris Chang, a TSMC alapítója – a tajvani gyártó felel jelenleg a világ bérgyártásának 54%-áért (!).
Chang úgy látja, hogy Tajvanon egy évtized alatt jutottak el oda, hogy verhetetlenek a gyártástechnológiában (itt jegyezzük meg, hogy ebben a folyamatban egy holland cég is megkerülhetetlen), ugyanakkor a high-tech chipeket főleg az amerikaiak tervezik, designban ők a profik. Ez tehát a jelenlegi munkamegosztás, ha Amerikában és Európában új gyárak épülnek, azok szerinte biztos, hogy csak drágán tudnak majd termelni, és egyelőre a képzett munkaerő is hiányzik hozzájuk. Vagyis szinte garantálható, hogy a nemzetközi versenyben – béke esetén – nehéz helyzetben lesznek. Ha viszont háború lesz Kína és Tajvan között, akkor persze fontos a függetlenség, bár akkor szerinte az USA-nak nagyobb gondja is lesz a chipgyártásnál.



