Az Egyesült Államokban (állítólag) már hatósági érdeklődésig jutott az a vád, hogy a Meta képes elolvasni a WhatsApp végpontok között titkosított üzeneteit – miközben a szolgáltatás épp erre a „nem látjuk a tartalmat” ígéretre építi a bizalmát.
A történet alapja egy múlt héten benyújtott per, amely szerint a cég „gyakorlatilag az összes” állítólag privát kommunikációhoz hozzáférhet; a The Guardian szerint a felpereseket a Quinn Emanuel Urquhart & Sullivan képviseli, és „névtelen” whistleblowerekre hivatkozik több országból (Ausztrália, Brazília, India, Mexikó, Dél-Afrika).
A Bloomberg arról írt, hogy a vádakat a U.S. Department of Commerce speciális ügynökei vizsgálgatták – a tárca szóvivője viszont a Guardiannek úgy reagált, hogy ezek az állítások „nincsenek alátámasztva”. Magyarán: még az sem tiszta, volt-e érdemi vizsgálat, vagy csak „ránéztek” a beadványokra.
A Meta közben „kategorikusan hamisnak és abszurdnak” nevezte a vádat, és azt állítja: a per inkább kommunikációs fegyver az NSO Group oldaláról – ugyanaz az ügyvédi iroda ugyanis a cég fellebbezésében is szerepet visz, miután egy amerikai bíróság 167 millió dollár megfizetésére kötelezte az NSO-t a Pegasus-ügy miatt (több mint 1400 célzott felhasználó).
A biztonsági szakmából is jön a józanító hang: Steven Murdoch szerint a per „furcsa”, mert nagyrészt ismeretlen hitelességű whistleblowerekre támaszkodik, és ha a WhatsApp tényleg olvasna üzeneteket, azt a cégen belül nehéz lenne titokban tartani. Ugyanakkor a vita rávilágít egy kellemetlen, de valós pontra: a tartalom lehet titkos, a platform mégis sok metaadatot gyűjthet (kivel-mikor beszélsz, kontaktlista, profiladatok) – és ez önmagában is elég ahhoz, hogy a „magánszféra” ígérete sokaknak üres marketingnek hasson.
