Csendes volt, tiszta, és kortársai mellett könnyen vezethető – az elektromos autó már a XIX. században létezett. Igazi sikere azonban bő száz évvel később jöhetett csak el.
1907-ben a legmagasabb szintre jutott el az elektromos autó: II. Vilmos német császár vezetett egyet Berlin utcáin. Neki is tetszett az e-kocsi, már csak azért is, mert a korabeli belső égésű motoroktól eltérően nem kellett a sofőrnek motorrobbanástól félnie. És persze bűzös fekete füstöt sem hagyott maga után ez a jármű, hangja pedig nemcsak a puffogó „rendes” autóké mellett volt csendes, de a lóvontatta fiákerekhez képest is halk volt.
Ez a kifinomultság persze nem véletlen: a technológia már hosszú múltra tekintett vissza. A skót feltaláló, Robert Anderson már 1832-ben – 53 évvel az első, mai értelemben vett bicikli előtt! – megépítette az első, árammal hajtott szekeret. Igaz, azon még alakítani kellett kicsit: akkumulátora nem volt újratölthető – tulajdonképpen egy óriási elem volt.
Sok évnek kellett eltelnie, mire Európa és Amerika legjobb mérnökei megoldották a felmerülő problémákat, de Andreas Flocken 1888-ban már ólomból készült, viszonylag gyorsan tölthető akkumulátorral szerelte autóit.
Az e-forradalom szinte azonnal végigsöpört az autós világon: a századfordulón New York autóinak fele már elektromos motort használt.
1910 után viszont az elektromos autók, ha lehet, még gyorsabban tűntek el az utakról.
Ennek több oka volt, melyek közül a legfontosabbak talán a belső égésű motorokkal kapcsolatos fejlesztések voltak. 1911-ben feltalálták az elektromos önindítót, ami azonnal megszüntette az üzemanyagot használó kocsik egyik legfőbb hibáját – korábban ezeket az autókat kurblival, nehéz fizikai munkával kellett beindítani.
Szintén igen fontos volt az, hogy Henry Ford bevezette üzemeiben a gyártósort, ami gyorsabbá és olcsóbbá tette autóit. Bár ezek még mindig nehézkesebbek voltak, mint a könnyen vezethető elektromos autók, a Ford marketingesei erre is találtak ellenszert:
az e-autókat nőies szeszélyként mutatták be, ami mellett a kicsit koszosabb, kicsit hangosabb benzines autók igazi maszkulin csodaként voltak prezentálva.
És mivel az amerikai családok döntéseit akkortájt kizárólag a családfő hozta meg, a sikeres reklámhadjárat hatására egyszerűen eltűntek a vevők az elektromos autók piacáról.
Amilyen gyorsan elterjedtek, éppoly fürgén tűntek el tehát a XX. század elején az elektromos autók. Csaknem száz év kellett ahhoz, hogy a technológia sikeresen térjen vissza – akkor jelent meg a Tesla Roadster, ami az autótörténelem új fejezetét nyitotta meg.
