Miért a C64-es zenéket imádta mindenki?

Pontosabban imádja még a mai napig mindenki. Ennek egy oka volt és ezt úgy hívják, hogy SID 6581.

A legtöbb 8 bites gépben a CPU felelt a hangokért is, így általában egyszerű csipogáson kívül nem sok mindenre voltak képesek. Nem úgy a C64, melyet eleve úgy terveztek, hogy nagyobb teljesítményű, dedikált hangchip dolgozzon benne. Ez volt a SID 6581.

A SID (Sound Interface Device) fejlesztője egy zenész volt, Robert „Bob” Yannes. Ő határozottan elégedetlen volt az akkoriban elérhető számítógépes hangminőséggel, így maga hozta létre a konkurenciát lemosó hangchipet. A SID 6581 három csatornával büszkélkedett, és valamennyi csatorna saját ADSR generátorral rendelkezett. Csatornánként különálló szűrők használatára is lehetőség volt.

Érdekes módon egy hardveres hiba lehetővé tette gyakorlatilag egy negyedik csatorna kialakítását is, így pedig már 4 bites mintákkal dolgozhattak a fejlesztők, megengedve a beszéd utánzását is.

A SID túlélte a Commodore 64-et, és több professzionális zeneszerszám alapjává vált. Gyártása már abbamaradt, a meglévő példányokért így igen sok pénzt kérnek. A chip még ma is népszerű, sőt, sok fejlesztő dolgozik még vele. Aki Linux alatt zenével foglalkozik, az biztos találkozott már a repositorykban C64 SID fájlokat dekódolni képes szoftverekkel, és együttesek is vannak, akik híres C64-es zenéket játszanak.

Aki szeretné egyszer megtapasztalni saját fülével is az élményt, az látogasson el a www.slayradio.org címen található netes rádióállomásra.