Miért hí­vják a programhibát bugnak?

A fáma szerint...

...az 1940-es években, egy korai számí­tógép reléjébe beszorult bogár (angolul: bug) felfedezése óta nevezzük a programhibákat bugnak.

Valójában az angol nyelvű mérnöki szakzsargonnak a számí­tástechnika megjelenése előtt is része volt a bug szó, amellyel már Thomas Edison egyik 1878-as levelében is találkozhatunk, kisebb (mechanikai) meghibásodásokat jelezve.

A szó 1947-ben fonódott össze végérvényesen a számí­tástechnikával, amikor a Harvard Egyetem számí­tástechnikai laboratóriumában működő Mark II-es tí­pusú elektromechanikus gép egyik reléjébe egy molylepke szorult, í­gy akadályozva meg az adott áramkör záródását és okozva hibát a rendszerben.

Miután az operátorok felderí­tették a meghibásodás okát, és eltávolí­tották a bogarat a relé érintkezői közül, a vezető programozó, egy Grace Hopper nevű hölgy, beragasztotta azt az üzemeltetési naplóba, és a következő sorokat jegyezte mellé:

„Ez az első valódi eset, amikor bogarat (bugot) találtunk.”

A napló ezen oldala, és természetesen benne a hí­res bug, egy washingtoni múzeumban tekinthető meg.


Hasonló a helyzet a debug, illetve a debugging (hibakeresés és eltávolí­tás) szavakkal is, amelyek már egy 1945-ös repüléssel kapcsolatos szakcikkben is megjelentek. A számí­tástechnikai szaknyelv csak az 1950-es évek végétől kezdte alkalmazni ezeket a kifejezéseket programokban lévő hibák szisztematikus felkutatására, és számuk csökkentésére.